Tegnap éjjel szokás szerint nem jött az állam a szememre, és megnéztem a jövő heti Dr House-okat, (az azért kissé misztifikálón hangzik, nem?).. és az egyik taggal véletlenül sikerült együtt éreznem.. Szóval megszülte magát, amit még lehet, hogy finomítok, de tessék:
Vagyok a fény, ami mutatja az utat
Vagyok az álom, ami soha nyugtot nem hagy
Vagyok a vihar, ami keresi a lelked
Vagyok a hang, az a halk hang mélyen benned
Vagyok a léptem, éjjel a betonon
Vagyok az árnyékom, követek monoton
Vagyok a hangerő, zavarom a házat
Vagyok a kölyök, ki minden ellen lázad
Vagyok a régi út, már láttam a világot
Vagyok a hivatal, mindenkit utálok
Vagyok az éj, forró és jéghideg
Vagyok a vers, ami nem kellett senkinek
Vagyok a szemét, mi a városon át görög
Vagyok a bálvány, a trónusomon ülök
Vagyok a cukor, a kávé, a bor, mit fogunk inni
Vagyok, aki lettem és nem lát soha senki
2010. Május. Vévé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése