2010. május 13., csütörtök

Öszi délután (Vers 2005)

Vásott kölyökként ülve egy padon,

Az ősz lába rugdosta aranyló avaron.

Verebek hada morzsákat keres,

Vagy neked játszanak, csak azért, hogy nevess


Hangulat? Hangulatkép? Vagy

Nevezd épp, valami másik szóval,

A szavak szőnyege ápol és takar,

Írd akár géppel, kézzel, vagy indigóval.


Egy lány. Rajta szárnyak.

Ahogy felém röppen, egy kedvesen bágyadt

Mosolyt küld a napsugár mellett.

Egy kacér tekintet, és mindemellett


Csak egy félig áttetsző ruha van rajta

Az ősz hidege látszik, hogy nem zavarja

Gyorsan egy perc, most kell az ötlet,

Ha eltűnik, lehet, hogy nem látom többet


Lassít. Érzi, tudja, hogy akarom.

Hát kinyújtom felé egy régen írt dalom

Simítva vele az arcát, a mellét.

Most rajta a sor. Hogy ennyi, vagy kell még.


Rám nevet. És már tudom, hogy rendben

Rajta sem múlik, hogy ő meg én, ketten,

Megérintünk egy másik világot

Azt ott, tudod. Amit senki se látott.


Leül. Vállát a bőrömön érzem.

Semmi konkrét, csak finoman, szépen.

Szót se szól. Minden róka tudja.

A szavaknak oly gyakran oly sok az alja.


Szót se szólok. Telnek a percek.

Szokjuk a másikat önmagunk mellett.

Hagyom, hogy elérje lelke a lelkem.

Olvadunk össze szépen, mi ketten.


Kinyújtja szárnyát, betakar vele.

Ne hozzon lúdbőrt az ősznek a szele.

Pillanat még, kezemben a keze.

Súrolja arcom a lélegzete.


Összebújva, ketten egy padon

Egy vidám-borongós őszvégi napon.

Álmatagon, épp alig ébren

Mégis túl élőn, lángol a vérem.


Szakadjon le hattyútoll ruhád!

Meztelen mutasd a lelkem angyalát!

Harapd a nyakam, karmold a hátam.

Kérdés se kell, hogy nálad, vagy nálam.


Piruljon a négy fal is, ha meglát.

Próbálj ki velem ezeregy figurát.

Sarokban, ágyban, eltelő kádban.

Szanaszét tépve, és finoman, lágyan.


Combod a kapu, nyisd ki és megyek

Éhesen várjon a kéj-nedves öled

Kulcsoljon át a karod a lábad.

Repülj a mennybe és én megyek utánad.


Veled, Veled, és mégegyszer Veled.

Ezer év együtt, és még több, ha lehet.

Légy az angyal, kinek én adok nevet.

Ki az időn, a téren túlról is szeret.


Kicsit Esőtündének, kicsit Kicsit Kicsi Szárnynak, kicsit Földanyának, és minden lánynak, akivel össze akartam ma jönni, vagy össze akart jönni velem.

(Ja és minden hosszú hajúnak, akin szoknya, és tanga van)

Vöv, Vévé, FSH, vagy ahogy tetszik.

2005. Október és Negyedike


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése