Rámtört a hajnal (vers 2003)

Rámtört a Hajnal

(egy agyonkoptatott, kliséssé vált

kifejezés margójára)

Nem kopogott előtte,

Nem nyomta a csengőt.

Csak felemelte lábait,

És odarúgott kettőt.

Nem bírta a sarokvas,

Reccsent a zár is.

Még pár feszült pillanat,

És bent volt máris.

Rámtört a hajnal.

Begőzölt aggyal.

Megütött párszor,

Csak úgy… nem haraggal

Felrepedt a szám-szemem,

De valahogy még lestem

Ekkor rúgott olyat belém,

Ágyamból kiestem.

Itt a pont, hogy felismertem.

Igen , ő a Hajnal.

Csak állt ott a félhomályban,

Kicsit, mint egy angyal.

Nem mozdult már, nem nézett.

Nem értettem semmit.

Ott ált, aztán nem állt ott.

Eltűnt! A keservit!

Szarrá mállott bejárat,

S némi vér a számban.

Rámtört ő, ki eddig nem.

A Hajnal volt az, láttam!

Vert volna ő tovább is,

Simán, unott fejjel

De nem tehette, vége volt,

Elűzte a reggel!

2003. December valamikor