Mit kezdjen az éj gyermeke a nappalal?
Egy magamtól idegen világban kell élnem.
Nem találok kiutat
Érzem, ahogy napról-napra halványul benne a fény
Elfogynak a szavaim, amivel elmondom, mennyire utálom
Nő bennem a gyűlölet.
Utálom a világot, ami ezt rám kényszerítette.
Nem akarok így élni
Nem akarom nap-nap után látni magam a felcserélhető arcú emberek között
Vissza akarok találni
Ha kell, kinyitok minden ajtót
Ha kell, bemászok minden ablakon.
Ha kell, felszedem az utolsó követ is, hátha meglelem alatta a kulcsot, amivel ezt a börtönt kinyitom.
Tudom, hogy vár rám az éj, a csillagos
A lámpák színes villogása, a Város ricsaja
A hold fénye, amik hidat ver a folyón, egészen a lábamig, míg én a boromat iszogatom
Ott akarok állni a színpadon
Ott akarok állni a keverőnél
Azt akarom, hogy a plakátjaim ott legyenek a város falán
És, hogy százak, és százak olvassák a szavaim
Élni akarok.
Ott akarok állni előttetek, egy mikrofonnal, hogy elmondjam: igen, volt ilyen.
Hogy volt az életemnek egy ilyen pontja, amikor úgy éltem, amit gyűlölök
El akarom mondani, hogy vége, hogy sikerült, és azt, hogy tudom, hogy Nektek is sikerülhet.. hogy erőt adjak.
De most kell írnom egy dalt magmnak, ami ráébreszt, hogy higgyem el,hogy tudnom kell, lehet másként.
Az éj gyermeke vagyok, a fényes-lámpás éjjelé, és vissza akarok menni.
