Vörös gyertya, villámok
Kéjtől nedves , vad álmok
Valósággá válni hívtok
Tudom, hogy rám találtok
…
Vágyremegő mellek öble
Puha, nedves, szép ajak
Találj rám mindörökre
Kulcsold körém lábadat
…
Küzdelem ez, izzó csata
Lepedőnk a harcmező
Készülj fel a vágyrohamra
Csak mi ketten, férfi, nő
…
Szemérem-dúspillantásod
Melltartó, mely leszakadt
A szád suttogja: Ne ez már sok
Majd elnyeli a farkamat
Tenyerembe illő melled
Combod tárva, hívogat
Csiklódra egy halk lehellet
Majd a nyelvem rád tapad
A Ne, a Mégsem, száz kifogás
Kéjsikolyban tűnik ell
Még pihegsz, de föléd rántasz
Suttogod: „Tedd meg, nem ártasz!
Váltsd valóra minden álmod!
Lásd, a hely, hol belém mártod
Forrón, puhán ünnepel”
Testedbe hív a sorsom,
A Végzet tán, mi hívogat
Teljesítem, s itt e ponton
Nincs olyan, mint nem szabad
Melleid táncot járnak
Nézem őket, még, kívánlak
Nyakam köré veszem lábad
Nincs kegyelem, nincs bocsánat
Körmödet húsomba vágtad
Harapom a nyakad, szádat
Láng, mi perzsel, el nem fárad
Vágyunk tombol, két vadállat
Az időtlen tér felé vágtat
Előbb Te, majd én utánad
….
A világ olvad, nincs is talán
Semmi sincs és nem is volt
Csak mi látszunk a lét ablakán
S alattunk egy nedves folt
egy versért, és sok-sok erotikus emlékért
NapSugárnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése