Nem most

Kapujában pániknak,halálnak

Az  arra járók egy stoptáblát találnak

Mi elmondja nekik, egy szalmaszál még maradt

Nem kell, hogy ez legyen az utolsó pillanat

Van néha olyan, hogy az élet rád tapos

De nem kell, hogy ott feküdj, mint bűzlő kutyafos

Állj talpra, ha fáj is, szemet fel az égre

Ha itt az idő, rendben, de ne most legyen vége

valamikor 2010 környékén

Jutalmam , Bűnöm

Ki hol és miért? 

Melyik kőnél érnek össze a szétfutó szálak? 

Nem kértem. Kaptam az életet. 

És nem tetszik a ruha, mit a sors néha rám ad

Perc kell csak, pillanat. 

Behúzom idő-csápjaim

Nem bánom a múltat, nem félem a jövőt

A Jelen átölel, mint vonakodó szeretőt

A Zene kell, hogy megérintsen

Hogy szertetörje a rácsot

Hogy halljam a hangok mögött búvó

Jobb és szebb világot

Kis lóhere kell, négylevelű

Hogy kinyisson pár kaput

Ne legyen ami megállíthat

Ha végre előttem áll a nagy út

Eldöntöttem, járom

Talán nem is lehet másként

Legyen ez a jutalmam, bűnöm

Az örökös, makacs lázadásért.

2014