Tizenhatból negyven, és még mindig nőttünk, nem beszélve, hogy mindez három nullával a végén. Tudtam, hogy leszünk, de hogy ennyien, azt nem, pedig még a felét sem láttam. Mikor a Blahán a hatos zölden virított a sok pólótól-szalagtól, már képem lehetett róla, de klasszikus a mondás: ha nem látod, nem hiszed. A Rakpart szó szerint tele volt. Sokezer emberen túl valami kép, de az még csak a kivetítő, ezt követi még sokezer (vagy tízezer?) ember, és máris ott a pódium.
Nem beszélek arról,. hogy nem értem oda az elejére, így pont Ganxta, PUF, és ilyenekről maradtam le. Sikerült előrefurakodni Subscribe-ra, legalább tomboltam egy jót. Sajna minden zenekarnak csupán három nóta volt a kvóta, így hamar véget ért a tombol-a. Madi és Somló fellépése meglepett (nem tudtam), és ez a meglepetés biza kellemes volt. Nem beszélek a többi koncertről, Kiscsillag, 30y, stb, nem az én világom, (ahogyan a rajongók egy bizonyos része sem mondható annak,...), üldögéltem hátul a nagyképernyő előtt. A koncertközti NovákPetik (kellettek, jók voltak) közben azonban volt egy nüansz, amit meg kell osztanom. Egy színész mondta, azt hiszem.
Mikor megnyílt a Zöld Pardon, a kulcsát megfogták, és a Dunába veszejtették. Csak mintegy jelképesen, hogy ez a hely mindig nyitva áll az emberek előtt. Na már most ezt a kulcsot valaki megtalálta (pedig maradhatott volna mellette a mélyben). Most a jelenlévő negyvenötezer(!!!) ember fogjon egy jelképes ZP kulcsot, és mind hajítsa a vízbe. Na ezt halássza ki valaki!