Ez egy dal arról, hogy várok Rád,
Hogy eltalálj ide újra
De addig egyedül fekszem át az éjszakát
Emléked árnyához bújva.
A párna még őrzi az illatod
És a fájdalom eleven
De a csillagok ugyanúgy úsznak át
Azon a éjszínű tengeren
És a fák, ami elvileg én vagyok
Se repedtek szana, meg széjjel.
Gyűlöllek, látni se bírlak,
De rólad szól ez az éjjel.
Menni kéne a városon át,
De túl nagy az üresség
A régmúltat tovább őrizgetni
Még lehet, de hülyeség
Félelem hív, fájdalom tart
És nem is élek már rég
Csak a test, ami mozog még úgy-ahogy
De Te nem tudod, nem is gondolod
Hogy ez egy dal arról, hogy várok Rád,
Hogy eltalálj ide újra
De addig egyedül fekszem át az éjszakát
Emléked árnyához bújva.
Elmentél, más lettél,
És közénk állt a sors
Elég volt, túl sok a fájdalom
És ez a halál se valami gyors
Mégis ugyanaz vagy, de ha ezt tudom, fáj
Mondd, miért teszed ezt velem?
Te magadat gyilkolod, és én halok
Csak azért, mert szerettem
Elég volt, tűnj el belőlem,
De mi ez a kongó űr?
Mi ez a lánc, ami összeköt
És miért Te vagy az Én belül?
Nem tudom, ez a zűrzavar,
Ez a fájdalom, ez a szélvihar,
Ami felragad, talán elrepít
Te messze vagy, de akkor miért vagy itt?
Ez egy dal arról, hogy várok Rád,
Hogy eltalálj ide újra
De addig egyedül fekszem át az éjszakát
Emléked árnyához bújva.
Vöv
