Mikor az az UFO nauta (igazi zöld, csápokkal a fején és minden egyes főhajtására zavar lett délutáni műsorok vételében) azt mondta, elvisz, komolyan megijedtem. Túl voltam már pár poháron, egész délután jól éreztük magunkat, én kiittam nagyapa pálinkakészletét, ZÜMM-ZAKK (így hívták emberi nyelvre lefordítva, de lehet, hogy tévedek, elég részeg voltam) pedig a közeli Paks teljes atomtemetőjét szárazra szívta, és világított nappal is, (piros-sárga-kék, akár egy színtévesztő villanyrendőr, csak hogy jobban el tudd képzelni), szóval átlagosnak nem mondható napnak ígérkezett, de azért ezt így nem gondoltam, még kevéssé akartam.
Miért, kérdezte, mi olyan fontos itt neked, hogy maradj? Itt volt a pont, hogy zavarba jöttem. Ahogy a többi színesen világító lény körbevett, fura, penészes-savanyúuborka alakú bilincsekkel, rájöttem, hogy nincs sok időm a válaszra. Igyekeztem a földi szép dolgokra gondolni, de igazából csak a Zene, a Szeretkezés, meg pár buli jutott az eszembe. Némelyik idegen arcából megértést véltem látni, mások szerint ez így még kevés. Valamiért nagyon kötötték az ebet a karóhoz. Felajánlották, hogy hoznak pár szép lányt, közöttük egy szüzet meg egy pornósztárt (a kettő együtt miért nem megy? kérdezték), aztán mutattak egy szerkezetet, amivel bármilyen földi zenecsatornát lehet fogni, akár egészen más időkből is (azt hiszem, ezt muszáj lesz ellopnom), és kiderült, nagyon állat másolatokat tudnak csinálni a legjobb hangszerekből, ráadásul néha vissza is jöhetek. Erre már végképp nem volt mit válaszolnom.
Miért kellek én nektek? –kérdeztem. Csak, hangzott a válasz. Ekkor értettem meg, hogy a kultúráink egész közel lehetnek egymáshoz.
2007.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése