2010. június 4., péntek

Feladva ( Vers 2007)

(Önpusztító hangulatban)

Leírt szavaim közébe fúlok

Tinta vágja át a torkomat
Húrok, tépjétek belőlem
A lelkem. Azt ami megmaradt.

Vigyétek hangom, az arcom, a bőröm
Vigyétek el minden álmomat
Vesszen mindenem, vigyétek messze
Hisz tudom, már semmim nem maradt.


Vegyétek vérem, szívja a Föld be
Nyeljen el végleg e vér-mocsár
Utolsó emlékként vigyem az arcod.
Lássam azt, ki nekem Te voltál

Ne legyek én se ha lelkem már meghalt
Fájdalommal telt porhüvely
Angyal, Te ott, ki vigyázta testem
Kérlek egy kicsit most felejts el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése