Ki hol és miért?
Melyik kőnél érnek össze a szétfutó szálak?
Nem kértem. Kaptam az életet.
És nem tetszik a ruha, mit a sors néha rám ad
Perc kell csak, pillanat.
Behúzom idő-csápjaim
Nem bánom a múltat, nem félem a jövőt
A Jelen átölel, mint vonakodó szeretőt
A Zene kell, hogy megérintsen
Hogy szertetörje a rácsot
Hogy halljam a hangok mögött búvó
Jobb és szebb világot
Kis lóhere kell, négylevelű
Hogy kinyisson pár kaput
Ne legyen ami megállíthat
Ha végre előttem áll a nagy út
Eldöntöttem, járom
Talán nem is lehet másként
Legyen ez a jutalmam, bűnöm
Az örökös, makacs lázadásért.
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése