Veled Ébredek

Simogat a hajad,

Ahogyan ébredek

Átaludt nappalok,

Átölelt éjjelek

Emlékek, érzések

Lelkem most kéjeleg

Szemeiddel beszélek

Szépek és értenek

(melleidről pedig:

pont kellő méretek)

Simogat a hajad,

Ahogyan ébredek

Együtt-napjaink

Szivárvány-rétegek

Zenélni Veled,

Vagy csinálni képeket

Vagy csak fekve Hozzád érni

Veled Élni az Életet

(vagy nagy csatákat vívni

hol az ágykarfát szétszeded)

Simogat a hajad

Ahogyan ébredek

Arcomat súrolja

Lágy Kiwi-lélegzet

Mintha mindig így lett volna

Mintha együtt, éveket

Csak azt akartam mondani:

Zöld Madár, szép Veled

…

u.i.:

(kívánok boldog Most-ot Neked

-S magamnak is, Veled-

S még pár sort, ha lehet,

Tudom, elviseled

Légy az, aki nevet

Ki a szárnyaidat mered

Ki tiszta szívből szeret

-és én is, éppen téged

simán elhiheted-

És tudom, hogy a keret

Mit a vers akar, most reped

Hisz váltom a rímet

Lassan már eszperente mekeg

De aki lázadást nem szeret

A jófenébe mehet

hisz minden innen ered

Mi is Ketten, lesed?

Emlékszem a fára

A szűkös mászókára

Hol egymást megtalálva..

(majd mentünk is szobára J)

Új életet kaptam

Egy világra szabatlan

Ruhát. Négyujjas kabátot

Lány…

Te tetted széppé újra a Világot

2010. Október

Gyömölcsmadárnak